Új természetköltészet

Tudja hogy egyhangú lenne
mindig csak a társadalom ellentmondásairól
verset írni
és inkább hajnali fenyőkről
kellene írnia
Azért hamar eszébe jut egy vers
a szükséges témaváltásról és
annak szándékáról
hogy hajnali fenyőkről fog írni

De akkor is ha tényleg időben kel fel
és kiviteti magát a hajnali fenyőkhöz
vajon eszébe fog-e jutni valami a fenyőket
látva és érezve illatukat?
Vagy az úton rajta kapja magát a gondolaton:
Amire kiérünk
lehet, hogy már ki is vágták őket
és ágak nélkül repedezett homoktalajon hevernek
fűrészpor forgácsok és lehullott tűlevelek közepette
mert valamelyik űzér megvette a földet

Szomorú lenne ugyan
de a gyantaszag még ennél is erősebb
és a pirkadat a sárga tönkökön
világosabb mert fakorona már
nem állná útját a napnak. Ez
új benyomás lenne teljesen
átélt és bőven elég
egy vershez
amely perbe száll a társadalommal